8. rész
 


Megjegyzés: http://www.youtube.com/watch?v=RVmG_d3HKBA




Alkonyodott mikor is Kakashi intett a csapatnak, hogy most megállnak és letáboroznak. Az erdő azon részét próbálta kinézni maguknak amely elég rejtett, hogy ne lehessen őket olyan könnyen kiszúrni, de ha muszáj bármikor könnyen el is bírjanak menekülni, ha úgy alakulna.

-    Oké srácok, itt letáborozunk ma éjszakára!! – mutatott körbe, a dús fűvel és bozóttal körbe vett erdő részre.
A kis csapat megkönnyebbülve sóhajtott egyet, az egész napos menetelés mégis csak megterhelő, még akkor is ha képzett ninja az illető, és ha véletlenül mégse, mint például Naruto, akkor az dupla nagyobb csapás. A szöszi nem akart panaszkodni, de valójában nem volt hozzá szokva az efféle maratoni gyalogláshoz, de még valahogy elviselte, akkor még nem mondott semmit. Ám amikor már  arról volt szó, hogy a fákon kellet szökdécselni, na akkor már ő is bevágta a durcit, de végül letudta annyival, hogy ő most  a fejfájása miatt ezt nem bírja, amitől a többiek is kis bűntudattal, de letettek erről a tervről, és folytatták útjukat gyalogszerrel. Ami viszont meghosszabbítja az út hosszát, de végül is nem volt mit tenni.

-    Naruto! Sasuke! Ti menjetek és gyűjtsetek tűzifát! – adta ki a parancsot a sensei. – Sakura te itt felállítod a sátrakat. Én pedig addig  felállítok pár csapdát a környéken. – bár a többieknek nem akarta említeni, de volt egy olyan sanda gyanúja, mintha valaki figyelné őket.
-    Hai!! – jött az egybehangzó válasz. Lepakolták a hátizsákjaikat és mindenki ment a dolgára.
A két fiú a környéken szedegették a letört ágakat és gallyakat. Út közben nem sokat beszélgettek, ami Narutót meg is lepte, mivel mikor kettesben voltak sokkal jobban nyitott volt feléje. Most viszont szinte rá sem néz, és ha még beszél is akkor is nagyon lekezelő.
Így este felé már igazán elege volt ebből a hozzáállásból, kerül amibe kerül, de megtöri a csendet ami kettejük közt honol.
-    Sasuke!
-    Igen! – válaszolt reflexből.
-    Mennyi fát kell gyűjtenünk? – egy átlagos kérdéssel úgy gondolta, könnyű beszélgetést kezdeményezni.
-    Amennyi összejön. – jött a nem túl tartalmas válasz.
-    Aha, most már értem. - nem akart cinikusan hangzani, de mit tegyen. – És egyébként te szerinted meddig tart, majd az út?
-    Amíg oda nem érünk. – közben serényen szedegette a földről az ágakat.
Narutónak igazán birka türelme volt, de ez azért már túl tesz mindenen, jelenleg olyan kedvében volt, hogy beszélgetni akart Sasukéval és egy kisit hozzá bújni, na jó nem pont ehhez a Sasukéhoz, de ha nincs másik. Igazából már ő sem tudta, hogy mi is a helyzet, kezdek benne összekuszálódni a dolgok, néha már neki is eszébe jutott, hogy biztos meglágyult a feje és már össze vissza hallucinál, végül is lássuk be eddig minden ami történt vele teljesen abszurd. Próbálta magát nyugtatgatni, míg gondolataiban elmerengve, a fejének nem koppant egy kavics darab, igazán fájdalmas találkozás volt. Fölnézett, hogy ez meg mi a fene lehetett, de Sasuke már méterekre tőle végezte a dolgát. Akkor mégis ki lehetett?
Körbe nézett minden felé, mikor is megpillantott egy ismerős alakot az egyik fa ágán. Az a bizonyos fiú volt az, aki dimenzió őrnek nevezi magát.
-    Mi dolgod van itt? – futott oda észrevétlenül és pisszegte le, még csak az kell, hogy Sasuke is meglássa, mégis hogy magyarázza ki majd a helyzetet.
-    Ne aggódj, nincs szándékomban, a többieknek is felfedni magam. – nem zavartatva magát csüccsent le az ágra.
-    Akkor meg? Ha azért jöttél, hogy haza vigyél akkor már épp ideje volt. – bosszankodott a szöszi.
-    Ugyan ugyan, hova sietsz? Gondolj erre úgy mint egy kirándulásra, nézelődj, élvezd az életet.
Naruto meg semmisülten állt, és csak bámulta a fiút, lassan volt egy olyan érzése, valami igazán nagy szarban van. Mégis mi a fenét keres ő itt és mi folyik itt. Rengeteg kérdése volt, de a válaszok is csak még több kérdést szültek.
-    Akkor legalább azt áruld el, hogy haza jutok e valaha.
-    Persze, végül is nem ide tartozol. Mért tartanálak itt.
-    Hát akkor meg? – értetlenkedett.
-    Még nem lehet, olyan erők munkálkodnak a hát érben amik túlmutatnak rajtad Naruto. Ezért csak arra inthetlek, hogy mostantól légy óvatos.
-    He, de miért? Mégis mibe keveredtem bele a tudtom nélkül? – kezdte türelmét veszteni.
-    Most megyek! – mondta, majd egy pillanat alatt el is tűnt.  A szöszi már épp bosszankodott volna egy sort megint, vajon miért mindig a legjobb pillanatokban tud eltűnni ez az alak. Ekkor viszont neszezést halott meg a háta mögött, majd Sasuke bukkant fel.
-    Naruto, végeztél? Mehetünk vissza most már. – kérdezte miközben jól fel volt már pakolva a tűzifával.
-    Aha, menjünk!! – egy kicsit fáradtnak érezte magát az újabb információktól, amiket szintén nem tudott értelmezni, legszívesebben hisztizett volna, hogy ő bizony haza akar menni, ebben a szent minutumban, de inkább lecsapott fejjel ballagott Sasuke után. Ha tehette volna, most rögtön a nyakába ugrana és megcsókolná, és kérné tőle, hogy nyugtassa meg, hogy biztos nem fog semmi rossz történni, de nem tehette, hisz ő nem az a Sasuke akit ő szeret. Már semmit sem értett, még saját magát sem.

Már sötét volt mire mindennel végeztek, megvacsoráztak, majd a vidáman pattogó tűz körül Kakashi ismertette a holnapi tervet.

-    Talán holnap estére megérkezünk, attól függ milyen gyorsan haladunk. Délre elérjük a Majima kikötőt, onnan pedig csónakkal megyünk tovább. Ezenkívül mindenki kap egy tekercset. – adott mindenki kezébe egy-egy kis tekercset, amik teljesen egyformák voltak. – Hogy melyik az igazi azt csak én tudom, ez egyfajta megtévesztés, ha mégis valaki útközben megszeretné kaparintani, tegyük a dolgát a lehető legnehezebbé.
-    De sensei, én azt hittem ez egy egyszerű alacsony szintű küldetés. – Sakura szólt közbe. – Mégis ilyen fontos lenne ez a tekercs, hogy megtámadhatnak minket?
-    Ez csak elővigyázatosság, nem kell aggódnotok semmi miatt, de mivel ninják vagyunk, nem lankadhat a figyelmünk. Értitek?
-    Hai!! – válaszoltak.
-    Rendben akkor mindenki tegye el magát holnapra. Reggel korán kelünk. – intett Kakashi, majd mindenki a saját sátrába  ment. Mivel éjjelente elég hideg volt ebben az évszakban, nem kockáztatták meg, hogy a szabad ég alatt aludjanak.

Már késő éjszaka volt volt mikor Naruto fölriadt álmából, hangosan zihált, nagyon megrémült, attól amit látott, percekig csak mozdulatlanul feküdt, mindig ugyan azt látta. Pár hónapja történt, a szüleivel autóbalesetet szenvedett. Míg ő túlélte addig az anyja és az apja is meghaltak. Azóta sem jött rendbe lelkileg, és az álmok sem enyhültek. Ilyenkor volt szűksége Sasukéra, az ő jelenléte mindig megnyugtatta és képes volt visszaaludni, de valahogy most erre nem volt kilátás.
Fölkelt és inkább úgy döntött szív egy kis friss levegőt, mindenki más halkan szuszogott, a tűz még füstölgött egy kicsit. Az egyik közeli fa tövébe leült és hallgatta a körülötte lévő csendet. Teljesen kiment az álom a szeméből, hiába érezte magát álmosnak, képtelen lett volna ismét visszaaludni.
Ekkor hallotta, hogy valaki közeledik hozzá, mikor felnézett meglepődve vette észre Sasukét. Nahát ő sem tud aludni, vagy mi?

-    Aludnod kéne, holnap nem lesz elég erőd. – mondta a fekete hajú.
-    Neked is. – bólogatott a szöszi.
-    Le ülhetek ide. – mutatott a földre.
-    Persze, szabad.
-    Mi a baj? – kérdezte miközben helyet foglalt mellette.
-    Semmi csak fáradt vagyok asszem… meg talán magányos. – suttogta az utolsó szavakat.
-    Ez érdekes. Mostanság teljesen máshogy viselkedsz, mint ami megszokott lenne. Ha őszinte szeretnék lenni akkor azt mondanám, hogy mintha teljesen más személy lennél.
Narutónak még a lélegzete is elakadt, rátapintott a lényegre, de akkor most mit tegyen mondja el neki az igazat, hogy ő igazából egy másik Naruto, nem az akit ő ismer.
-    Valóban úgy gondolod? – próbált laza lenni, mint akinek fogalma sincs miről beszél a másik.
-    Te mit gondolsz?
-    Nem tudom, ez elég bonyolult. – vívódott magában a szöszi, mondja el az igazat vagy ne.
-    Tudod mostanában mikor a közeledbe vagyok, teljesen máshogy viselkedem, még magamat is meglepem egyes reakcióimmal.
Sasuke lágyan a szöszire pillantott, a sötétben nem sok mindent lehetett látni, de hála a hold erős fényének, a körvonalaik elég jó látszódtak. Majd kis idő múlva oda hajolt hozzá, nem hunyták be a szemüket hanem egymásra néztek, nem siettek semmivel, lassan érintették össze ajkukat, hosszan csak élvezték egymás puha ajkait, kiélvezték a pillanatot, majd Sasuke kezdeményezett, megnyalta a másik ajkait, lágyan benyomva nyelvét Naruto szájába. Nem akadt ellenállásba, csókolták egymást, eleinte szégyenlősen, majd egyre több önbizalommal. Észrevétlenül ölelték meg egymást és húzódtak egyre közelebb egymáshoz. Percekkel később szakadt csak meg a csók, ekkor kinyitották szemüket és lassan pihegtek, de egymás reakcióit is figyelték közben. Majd egymásra mosolyogtak mikor tudatosult bennük mit is csináltak itt pár pillanattal ezelőtt.
-    Na látod erről beszéltem. – mosolygott Sasuke. – Olyan dolgokat teszek amikkel még magamat is megdöbbentem, és mégsem tudok gátat vetni a tetteimnek.
-    Vannak dolgok amiknek nem is kell. – ölelte magához a fiút. – Köszönöm. – sóhajtotta Naruto.
-    Mit? – lepődött meg a fekete hajú.
-    Pont erre volt szűkségem, hogy mellettem legyél. – ölelte szorosan, nem szívesen engedte el, de most már tényleg úgy érezte, hogy teljesen megnyugodott. Viszont ennél tovább ma már nem mehetnek, és abban sem volt biztos, hogy akarna-e. Túl sok mindent nem ért még, végig kell gondolnia a dolgokat. – Asszem ideje lesz visszamenni aludni. Nem gondolod? – engedte ki öleléséből a fiút.
-    Igazad lehet. – neki is át kellet gondolnia a történteket, de ezt jobb lesz majd akkor megbeszélni mikor mind a ketten nyugodtak lesznek.

Ezzel a megegyezéssel váltak el egymástól és mentek vissza a sátraikba. Viszont Narutóban egy olyan szokatlan érzés bukkant fel, ami kezdte elbizonytalanítani afelől, hogy rögtön vissza szeretne e menni a saját világába.


Folyt. köv.
 

Megosztás

Link: