Cukorszirupos rémálmok

Cím: Cukorszirupos rémálmok

Írta: UltraViolet

Fandom: Harry Potter

Páros: Voldemort és Draco Melfoy

Korhatár: Nc-17

Figyelmeztetések: slash, lemon, one-shot, rape

Megjegyzés: ezt a történetet nem akartam túl hosszúra nyújtani, csak a lényeget próbáltam megjeleníteni. Az már csak apróság, hogy közben a Love Story zenéjét hallgattam…. :P ettől függetlenül ez nem egy csöpögős szerelmi történet lett!! A hetedig könyv közepe körül lebeg eme kis szösszenet.

Már sokszor elgondolkodtam miért van az, hogy ha valamit rendesen el kell végezni, akkor csak magamra számíthatok. Vajon, hogy képes pár mihaszna kiskorú sárvérű túljárni pár jó hírű már sokat megélt varázsló eszén. Szinte már az egész varázsvilág a kezemben van, és már tetemes mennyiségű követőre tettem szert és mégsem képesek kiiktatni egyetlen személyt.

Átkozott Harry Potter. Mikor már azt hittem megvan, a kezemben az élete, ezek az idióta marhák egyszerűen hagyják, hogy elmeneküljön, és még le is fegyverzi őket. Nem szánnám mindet egyenesen a vérfarkasok elé vetni. Egy szerencséjük van, hogy már régóta a bizalmasaim sorait gyarapítják.

- Nos akkor halljam a részleteket! – a Malfoy villa társalgójában gyűlt össze a színes társaság. A megviselt helyiség tanúskodik róla, hogy itt történt egy s más.

- Nagyúr szörnyen sajnálom én tényleg megtettem amit tudtam bo…. Ahhhhh. – nem bírom az értelmetlen beszédet, egy crusio többnyire megoldja az ilyen helyzeteket.

- Csak a lényeget! – hangom kezd fenyegetőbb lenni a szoba néma csendbe burkolódzik.

- Már megvolt a kezünkben volt, de egy átkozott házi manó megszöktette. – habogta Féregfark. Szinte sejtettem, hogy Potter nem egyedül bánt el mindegyikkel.

- Házi manó?!

- Pontosan Nagyuram. – nyöszörgi alázatosan a földön vergődő Bellatrix, kezd észhez térni az előbbi meglepetés támadásomtól.

- És biztos Potter volt? – teszem fel a kérdést.

- Igen Nagyúr. Eleinte eltorzitotta az arcát, de mikor elmúlt a varázs hatóideje lelepleződött. – mondja Lucius. – Ezt Draco is megerősitheti, hisz ő már az elején is gyanakodott, és ő mégis csak jobban ismeri Potter. – int a megszeppent fiú felé, aki eddig a társaság takarásában keresett menedéket.

- Jól van értem, és tudja valaki, hogy most merre van vagy hova tart? – kérdezem, de biztos vagyok benne, hogy értelmes magyarázatot erre sem kapok.

- Arra már nem volt elég időnk, hogy kivallassuk a fiút Nagyúr. – mondja Bellatrix.- De a lányt kezelésbe vettem.

- És mondott valamit?

- Hát nem. – halkul el a hangja.

Ezek után az vesse rám az első követ, aki nem küldene rájuk egy-egy Adava Kedavrat. De nem most az egyszer nagylelkű leszek, nem ölöm meg őket. Fölöslegesen fárasztanám magamat, jelenleg egy kis kikapcsolódásra vágyom, olyanra amilyenre már jó pár éve nem volt lehetőségem.

-Jól van, megkíméllek titeket, de még egy ilyen baklövés és nem kegyelmezek! – a teremben egyszerre lélegzett fel mindenki. – Ezért ma éjszakára itt maradok, addig is ne zavartassátok magatok, mintha itt sem lennék. Lucius szeretném ha megmutatnád a szobám.

- Természetesen Nagyúr! - hajolt meg kapkodva, majd az ajtó felé invitált.

- Ó és még valami. - fordulok vissza – Kérek egy csésze teát is és Draco ha lennél szíves te hozd be nekem. – pillantok rá jelentőségteljesen.

- hát persze! – kétkedve és a meglepetéstől sújtottan, hogy miért őt választottam egyezett bele. – Azonnal viszem! – majd eltűnt egy másik ajtón, gondolom még életében nem szolgált fel teát. Hát mindent el kell egyszer kezdeni, nem arról vagyok híres, hogy kesztyűs kézzel bánok az embereimmel.

Amint szobámba érek, elküldöm Luciust, egyenlőre nincs rá szűkségem, bár szerintem a későbekkben sem lesz. A szoba pont az ízlésemnek megfelelő, igaz egy kicsit díszes és csicsás, de megteszi. Faragott bútorok, baldachinos ágy, méregzöld selyem takarók.

Amíg várakozok a szófán foglalok helyet, remélem az ifjabbik Malfoy nem várakoztat túl sokáig az éjszaka további részére élvezetesebb dolgokat tervezek. És miért pont őt, miért egy fiút? Igazából szeretem élvezni az életet és számomra mindegy, hogy az egy nővel teszem vagy egy férfival, és jelenleg ilyesfajta örömökre vágyom.

Ezek után az újabb kudarcok után, muszáj valamivel levezetnem a feszültséget. Ha csak eszembe jut Potter, legszívesebben törni-zúzni volna kedvem, vagy legalább valakit megátkozni. Ezek után nevet is változtattatna Houdini-re, bár van egy olyan sejtésem, hogy az a mugli szabadulóművész sem lógott meg annyiszor a halál elől, mint ez a Potter. De az önmérséklet fontos, nem is kellene ilyeneken agyalnom.

Épp ahogy elmélyedek gondolataimban, kopogtattatnak ajtómon, majd kinyílik és belép rajta a várt személy. Egy ezüst tálcával a kezében, azon pedig a kért tea. Nem szólok semmit, amit ő jelnek vesz, hogy bejöhet. Egy kicsit esetlenül egyensúlyozza a tálcát, látszik rajta, hogy feszült és ideges. Azon tanakodik vajon miért akartam, hogy ő jöjjön, mivel eddig még nem nagyon tanúsítottam érdeklődést az irányába.

Gondolatait még legilimencia nélkül is ki lehet találni, csak rá kell nézni.

A tálcát leteszi a kis asztalra, majd várakozik hátha mondok még neki valamit.

- Tölts nekem egy csészével. – közlöm vele színtelen hangon. Nem rontok ajtóstól a házba, hagy izguljon még egy kicsit.

- Igen is Nagyúr! – hebegi, majd megönti a csészét és átnyújtja nekem.

- Milyen fajta tea? – érdeklődöm.

- Zöld tea. – bólogat és az inge szegélyével babrál. Igazán szórakoztató látvány.

- Rendben, ülj le! – mondom, aminek egy szó nélkül eleget is tesz, leül a kis asztal melletti fotelbe.

A továbbiakban amíg kortyolgatom a teámat csendben üldögélünk. Én nem szólok hozzá, ő pedig nem tudja hogy szabad-e. Amint végeztem leteszem üres csészém a tálcára, majd figyelmemet Draco felé fordítom.

- Gyere ülj át ide mellém. – mondom határozottan.

- Oda üljek? – néz rám félénken.

- Igen ide!

Hezitálva ugyan, de szép lassan mellém ül a szófára. Ekkor egy laza mozdulattal az ingéhez nyúlok és szépen fölülről kigombolom, egyik gombot a másik után.

- Nagyúr, mégis mit művel? – kérdezi enyhén felháborodva, majd próbál elcsusszanni mellőlem, azonban megmarkolom karjánál és föléje kerekedem.

- Ha kedves az életed ne ellenkezz! - nézek mélyen az ijedt szemekbe, majd erősen ajkaihoz préselem sajátjaimat. Reflexből próbál ellökni magától, ijedten nyöszörög és erőlködik, de amint rávillantom szemeimet, lassan alábbhagy az ereje. Amint túl jutott az első sokkon, elhúzódom tőle, és visszaülök, így hagyva neki egy kis lélegzetnyi helyet.

Azzal tisztában vagyok, hogy a külsőm alapján nem engem választana éjszakai partnernek, bezzeg ez hajdanán nem okozott problémát, azt kaptam meg akit csak akartam.

- Amit most elvárok tőled azaz, hogy ne ellenkezz, gondolom már megértetted mit akarok. Nem szeretnélek bántani, ezért azt ajánlom tedd azt amit mondok. Eddig nem sokat bizonyítottál mint alattvalóm, itt az ideje, hogy felmutass valamit. – ekkor ismét rápillantok.

Megsemmisülten ül, maga elé meredve, miközben próbálja feldolgozni mindazt amit az előbb mondtam. Most már csak rajta áll, hogy él e a felkínált lehetőséggel.

- Ha érted amit mondtam, kelj fel és vetkőzz le.

- És ha én nem akarom? – mondja ki halkan.

- Ahogy már mondtam megkapom amit akarok, így vagy úgy.

Úgy tűnik vette a lapot, valójában nincs sok választási lehetősége, mindenképp az enyém lesz, de úgy könnyebb lesz neki elfogadnia ha azt hiszi, hogy ez az ő döntése is volt.

Ekkor azt teszi amit mondtam, feláll és lesütött szemekkel kezd el vetkőzni, nem mond semmit rám sem néz. Az ingét a kanapéra dobja a nadrágja is ugyan ott végzi. Az alsógatyánál megtorpan a kezei a ruhadarab korcával bajlódnak, de nem akar egy centit sem lejjebb csúszni. Ekkor felkelek, megelégelve az idő húzást, megmarkolom csuklóját és az ágy felé húzom. Ijedten nyikkan egyet, de nem ellenkezik. Ledöntöm az ágyra a lábai közé térdelek, majd rávetem magam a szép ívelt nyakra, először csak kis csókokat hintek rá, nem követelődzően csak felfedezően és ízlelgetve. Egészen a karjáig majd vissza egészen a füle tövéig, közben másik kezemmel a csípőcsontját cirógatom.egyre lejjebb haladva. Nyelvemmel füle érzékeny részét kényeztetem és bár ha még Draconak ez nem is tetszik a helyzet, pár kis nyögést azért kicsalok tőle, mert még ő sem harcolhat a saját testével.

Amint kezemmel elérem alsóját, becsúsztatom kezem, elérve éledező férfiasságát, a fiatalok kiváltsága, hogy bárhol bármilyen helyzetben képesek felizgulni. A forró és nedves makkot cirógatva és mellkasát kényeztetve egyre jobban ellazul alattam. Izmai merevsége kezd ernyedni, mozdulatai már nem darabosak, lassacskán már nem lesz olyan elutasító.

Másik kezemmel a szőke tincsekbe túrok, majd lejjebb a tarkóját masszírozom. Behunyt szemekkel élvezi a kényeztetést, fel-felkapva fejét mikor érzékeny pontra tapintok. Ahogy megremeg alattam teste, tudom, hogy már nincs messze attól, hogy elélvezzen, de ez még túl korai lenne, még én is akarok szórakozni, hisz ezért van ez az egész.

Kihúzom kezem alsójából mire feleszmél, majd rám pillant.

- Fordulj meg, hasra! – mondom, miközben fölkelek az ágyról, és kigombolom kabátom és leveszem. Eközben Draco, aki jó fiú módjára már meg is tette amit kértem tőle.

- Emeld fel a feneked! – eközben mögé térdelek és lehúzom róla az alsóját, ezáltal már teljes valójában van kiszolgáltatva vágyaimnak. Hátulról hajolok hozzá és súgom fülébe. – Voltál már férfival? - kérdezem majd lazán a hátsójához lököm ágyékom. Erre megremeg majd megrázza a fejét.

Szóval nem. Ez számomra jó hír, számára viszont már kevésbé, mert nem fogok vele finomkodni, nem az én stílusom.

- Mindent el kell kezdeni egyszer! – ezzel befejezem a traccspartit és rátérek a témára. Elmondok egy röpke varázsigét amitől ujjaim síkossá vállnak, majd először egyik ujjamat majd a másikat is benyomom ánuszába és elkezdem tágítani. Meg-megrázkódik alattam, elég új lehet neki ez az élmény és főként kellemetlen, de majd megszokja. Draco némán tűri, meg sem mukkan, mondhatni, hogy teljesen érdektelen az irányomba.

Ez egy idő után nem hagy nyugodni, hajába markolok és felrántom fejét, ijedten tekint rám, szinte egy centi választja el arcunkat egymástól, majd erőszakosan csókolom meg, nyelvemmel betörök szájába. Szinte felfalom a finom kis ajkait, harapdálom és szívogatom.

- Draco nem szép dolog ha elfojtod a hangod, ugye nem akarsz tiszteletlen lenni velem? – nézek mélyen a szemekbe, melyekben könnyek kezdenek gyűlni.

- Kérem Nagyúr, én ezt nem akarom. Nem akarom folytatni. – szipogja és bár fizikailag nem ellenkezik, lelkileg viszont nem akarja elfogadni a helyzetet.

Figyelembe sem véve az előbb mondottakat, vissza helyezkedem mögé, kigombolom nadrágom és mikor már úgy ítélem meg, hogy már elég síkos és tág, befejezem előkészítését. Előveszem farkam és bejáratához helyezem, majd egy gyors és könnyed lökéssel belé hatolok. A fiú fájdalmasan fel kiállt és próbál tőlem elhúzódni, görcsösen markolászva a zöld selyemtakarót, miközben kis könnycseppek potyognak rá.

Kis idő múlva mikor kellően megnyugodott és megszokta a helyzetet elkezdek mozogni, először lassabban de azaz őrjítő forróság ami körül ölel és aminek nem tudok ellenállni, teljesen elveszi az eszem. Vadul törtetek egyre mélyebbre, lökéseim elvesztik ritmusukat, szapora lélegzeteim keverednek az ő nyögéseivel.

Keményen markolom csípőét, szinte majd, hogy össze nem roppantom. Az intenzív lökések hangja, ahogy összeér nedves és felhevült testünk, éreztem ahogy mélyen a határait feszegetem. A sok önmegtartóztatástól nekem sem kellet több, hamarább mint szeretném élvezem el, mélyen a remegő testbe. Fejemet hátrafeszítve, lehunyt szemekkel, elmémet elöntötte a tejfehér boldogság, minden zavaró dolog, minden megszűnt létezni egy pillanatra.

Ám minden aminek kezdete van az egyszer véget is ér. Az ágyon térek magamhoz, Draco mellettem kuporog, összehúzva magát, mint egy kis gombóc, szipogva és könnyeit törölgetve. Én sem tudom miért, talán a szex okozta mellékhatás vagy csak egyszerűen megsajnáltam, de kisimogatom a szőke tincseket az arcából, majd gyengéden letörölgetem könnyeit.

- Nem csalódtam benned Draco. Remélem megérted, hogy az lesz a legjobb ha ez kettőnk között marad. – cirógatom tovább.

- Igen. – mondja remegő hanggal.

- Rendben, akkor én megyek. – ekkor elhúzódom tőle. Amit akartam megkaptam, fölösleges tovább itt maradnom, hisz még van egy fontos és halaszthatatlan ügyem. Amíg annak a végére nem teszek pontot, nem vesztegethetem az időm.

- Draco majd mond meg Luciusnak, hogy fontos dolgom akadt, ezért távoznom kellett. – felvéve kabátom, még biccentek egyet a még mindig az ágyon fekvő fiú felé, majd elhagyom a kúriát.

>Vége<

Megjegyzés2: bekrepált a Word-öm ezért sok-sok hibára számíthattok, bár általában ha elviszi az ember a szerelőhöz a gépét elvárja, hogy jól kapja vissza, hát én biza nem kaptam úgy T__T A jó hír viszont az, hogy van billentyűzetem, ezért végre írhattam. Ennek örömé