Tejszínhab

Cím: Tejszínhab

Írta: UltraViolet

Fandom: Bleach

Páros: Aizen & Gin

Sorozat: Dolce Vita

Korhatár: Nc-17

Figyelmeztetés: yaoi, lemon, one-shot

Publikálva: 2011. 01. 02.

Az üres fehér folyosókat halk surranó léptek zaja törte meg. Egy fehér ruhás férfi igyekezett célja felé, arcán szokásos ravasz róka vigyorával.

Összecsukott szemekkel gyakorolta, hogy vajon meddig képes kibírni, hogy nem megy neki a falnak. Persze ez nem csak szórakozás gyanánt művelte, hanem volt rá egy sokkal nyomósabb oka is. De jelenleg csak egy valamin járt az eszében, mégpedig az, hogy elüsse valamivel az idejét, mert a semmittevés súlyos béklyóiba volt kötve.

Ezért aztán gondolt egyet és kedvenc alárendeltjére bízta azt az unalmas munkát és leugrott a konyhába, hogy keressen egy kis nasit magának. Amint a konyhaajtó elé ért, közel sem a legkedvesebb személyt pillantotta meg, akit valaha meg akart volna.

- Tudom, hogy ott állsz. Lehet, hogy vak vagyok, de ezt a kellemetlen reiatsut ezer közül is felismerem. – szólt érdektelen hangnemben, miközben tovább tett-vett a kis helyiségben.

- Tousen? – ejtette ki negédesen a nevet. Nem volt sok kedve vele cseverészni, de ha már itt van akkor, nem zavartatja magát. – Nahát, de régen láttalak, mi újság feléd? – vette lazára a figurát, majd könnyed léptekkel megindult a frigó felé.

- Tegyük félre a viccet, nincs hozzá hangulatom. – mondta a shinigami kelletlenül.

Eközben Gin a háztartási gép ajtaját kinyitva a benne található dolgokat szemlélte meg, de valahogy egyik sem kelltette fel a figyelmét.

- Előfordult már valaha, hogy volt? – jegyezte meg a fehér hajú csak úgy magának a dolgot. – De, ami ennél fontosabb, mit csinálsz?- osont hozzá közelebb, hogy tisztább képet kapjon.

- Aizen- sama megszomjazott ezért készítek neki egy kis teát. – mondta ki a nevet nagy áhítattal.

- Ohh, milyen előzékenyek lettünk. – kuncogott gonoszkásan, majd karjait összekulcsolta és lazán hozzádőlt az asztalhoz. Milyen érdekes, hogy Aizen-san épp az éjszaka közepén szomjazott meg. Bár ha onnan nézzük Hueco Mundo-ban, mindig éjszaka van, viszont Las Noches-ben pedig nappal, de még itt is vannak bizonyos szabályok a napi periódusokat illetően.

- Nahát milyen szerencse, épp a főnökhöz indulok, egy fontos dolog megvitatása végett, szóval akkor én szívesen elviszem neki. – mondta Gin, de persze egy szava sem volt igaz, de egy nagyszerű gondolat ütötte fel fejét, furfangos kis agyacskájában.

- Nem szükséges. Ez úgy is az én dolgom. – ellenkezett hevesen Tousen, egy csepp kedve sem volt hozzá, hogy az ő Aizen-samájának szánt teát ez a hiéna képű balfácán szolgálja fel.

- Ó tán nem arról van szó, hogy nem bízol bennem? Mit szólna ehhez Aizen-san? – adta elő tragikusan mondandóját. Tisztában volt vele, hogy Touzen nem szeretne egy ilyen kis pitiáner ügy miatt rossz pontokat szerezni.

- Jól van! Rendben! – kelletlenül ám, de beleegyezett, fancsali képpel adta át a tálcát, rajta a gőzölgő teával. Bár nem szívesen, de nem akart semmi felesleges probléma miatt Aizen-sama terhére lenni.

Gin kedélyesen ám iparkodva, nehogy a vaksi meggondolja magát, odaszaladt a frigóhoz és kivett egy kis műanyag dobozkát, majd a tálcát felkapva iramodott kifelé a helységből.

- Megkérdezhetem, hogy azt miért viszed? – mutatott Tousen a tubusra.

- Csak arra kell, amire való, hogy még édesebbek legyenek a dolgok. És még mielőtt eltűnt volna dobott felé, egy kaján mosolyt.

Touzen egy „chö” szavacskával jellemezte az előbbi kis jelenetet. Mindig is volt egy olyan érzése, hogy soha a büdös életben nem fogja kedvelni ezt az alakot, és az ilyen helyzetek mindig erősítik benne ezt a gyanút.

Gin vidáman, danolászva haladt kedvenc kapitánya lakosztálya felé. Majd jobban szemügyre vette kis szerzeményét, a tubus tejszínhabot, amelyen Tousen úgy elcsodálkozott. Hát igen, hozzá képest, az-az alak még kezdő, fogalma sincs, mivel lehet igazán Aizen-san kedvére tenni.

Amint a nagy díszes és fehér ajtó elé ért, egy könnyed mozdulattal nyomta le a kilincset, míg másik kezében egyensúlyozta a tálcát. A kétszárnyas ajtó egyik fele megnyikordulva nyílt ki. A shinigami belépett rajta, majd körbepillantott a helyiségben. Egy nagy szoba, magas mennyezettel az ablakok is magasan, amin Hueco Mundo sötét ege volt látható. A szoba másik felében egy nagy francia ágy, egy díszesen faragott asztal székekkel, és egy szekrény. Semmi egyéb. Nem mintha valaha el tudta volna képzelni Aizenről, hogy személyes holmikkal dobja fel a privát lakosztályát. Vagy esetleg hőn szeretett espádái képeivel rakja tele a szoba kopár falait. Bár azt a tavalyi csoportképet igazán ki tehette volna, amin ők hárman voltak rajta, Soul Society árulói, még dedikálta is a képet. De úgy látszik Aizen nem vette olyan jó poénnak.

- Gin. – halotta meg Aizen mély nyugodt hangját, ami mindig mindenkiből épp az ellenkező hatást váltja ki, és majd elejtette a kezében tartott tálcát.

- Aizen- taichou, ne ijesszen így rám. – vigyorogta, majd az épp leülő Aizenhez lépdelt. – Meghoztam a teáját, Touzen szívét lelkét és az ön iránt érzett elkötelezettsége legjavát fektette bele, hogy elkészítse ezt a…. hát teát. – mondta ki gúnyosan az utolsó szavakat.

- Ohh, valóban. – barna hajú kapitányunk egy rövid kis mosolyra húzta ajkait, majd megakadt a szeme a tálcán, jobban mondva annak egy oda nem illő tartalmán. Egy bizonyos tubuson, amire a „tejszínhab” szócska volt írva, és amiben biztos volt, hogy nem kért a teához.

- Talán ez keltette fel az érdeklődését? – szólalt meg Gin majd kezébe véve a tubust, felrázta majd megnyomva a gombot a mutató ujjára fújt egy kis habot. Miután megszemlélte a fehér habot, jól láthatóan és tudása legjavát beleadva nyalogatta le az édes és könnyű habot ujjáról, eltüntetve mind egy szálig. Miután befejezte eme procedúrát, kihívóan emelte tekintetét Aizenre, aki szórakoztatóan és érdeklődően konstatálta a látványt.

- Csak egy kis ízesítésnek szántam a teához. Remélem szereti az új és érdekes élményeket, mert ha ezt egyszer kipróbálja soha nem felejti el. – majd ismételten nyomot, egy kis habot ujjárra és leplezetlen vággyal nyalogatta, miközben fenntartotta a szemkontaktust.

Aizen elismerően biccentett „alattvalójára”, hogy volt mersze ezt véghez vinni előtte. Csakhogy ő sem most jött le a falvédőről, ha már így állnak a dolgok tegyük izgalmassá a helyzetet.

- Gin, gyere közelebb!

A fehér hajú shinigami közel lépkedett feletteséhez annyira, hogy szinte összeért ruházatuk. A széken ülő Aizen végignézett az előtte álldogálón, miközben kétértelmű pillantásokkal dicsérte.

- Térdelj le! – adta ki az újabb parancsot, ami ellen Gin, ha akart volna ellenkezni, se tette volna.

- Mit kíván tőlem taichou? – vigyorgott rá csintalanul és a tőle telhető legtöbb ártatlansággal.

- Látom, szereted a fehér és folyékony dolgokat és a szád is nagyon magányosnak látszik. Miért nem csillogtatod meg tudásod kapitányod előtt!? – nyúlt az előtte térdelő álla alá majd egy kicsit megemelve, hüvelykujjával végig simított annak alsó ajkán.

- Ha ez a kívánsága, bárbit megteszek Aizen-taichou. – nyelvét kidugva nyalt végig az ajkait kényeztető ujjakon.

Óvatosan kibontotta az előtte ülő hakamáját és benyúlva kiszabadította a másik még ernyedt férfiasságát.

- Kíváncsi vagyok, mit tudsz. – támaszkodott meg karján miközben Gin ténykedéseit figyelte.

- Nem fog bennem csalódni taichou. – csillogott szemeiben az elhatározottság.

Hosszú kecses ujjai közé véve a forró húsdarabot, először húzogatni kezdte a testrészen a bőrt, majd mikor elkezdett merevedni odahajolva szájába vette. Nyelvével kényeztette, és nyálával nedvesítette be a lüktető forró szervet. Percekig a szoba csöndjét a ritmikus cuppogó hangok törték meg és mikor mélyen a szájában volt kapitánya szerszáma a hajába markolva elrántották a fejét. Lihegve és egy cseppet kábultan pillantott fel a shinigamira. Neki is kezdett megmozdulni ott lent valami, amit Aizen is észrevehetett, mert kaján kis mosolyra húzta ajkait.

- Nahát milyen érzékeny egy test, ettől a kis kóstolótól már így felizgultál!? - lábfejével végigsimított a merev kis dudoron.

- Ez csak az elismerésem jele. – nyögte mély lélegzetvételek közt Gin.

- Ez igazán megtisztelő. – mosolygott a barna hajú majd megfogva az előtte térdelő csuklóját, maga után húzta egyenesen az ágy felé. Leült a szélére és kényelembe helyezte magát.

- Biztos zavaró lehet ennyi ruha rajtad. Vesd le! – mondta.

Közben élénk érdeklődéssel figyelte Gin miként nyúl lassan ruházatához majd ugyan olyan lassú mozdulatokkal oldotta is ki őket addig, míg az utolsó ruhadarab is a földre nem hullott. Odalépett az ágyon ülőhöz és lehajolva forró és követelődző csókot váltott vele, miközben ölébe mászott, és ringó csípőmozdulatokkal összeérintette merev farkukat.

Karjait a barna hajú shinigami nyaka köré fonta és kezével annak tarkóját cirógatta, majd hajába markolva hátrarántotta annak fejét, hogy véget vessen a csóknak. Aztán erősen elkezdte a nyak vonalát szívogatni és csókolgatni, látszólag arra ment ki a játék, hogy minél több nyomot hagyjon rajta.

- Gin látom, szereted te irányítani az eseményeket. – szólt Aizen egy cseppet meglepetten ám szórakoztatónak találta a dolgokat. Tetszett neki, ahogy Gin megpróbálja átvenni a vezetést.

- Tán nem tetszik taichou? – kérdezte megjátszott ártatlansággal, közben kezével öléhez nyúlt és a két meredő férfiasságot megmarkolva, elkezdte simogatni.

- Szó sincs róla, határozottan tetszik. - karjaival hátul megtámasztotta magát, ezzel jelezve az ölében ülőnek, hogy azt tesz, amit csak akar. – érdeklődve várom, hogy mivel lepsz még meg.

Gin ezen felbuzdulva, ismét heves csókcsatára váltott imádott kapitányával. Azonban gondolta, hogy ez nem lesz elég, hogy lenyűgözze őt. Végig kell csinálnia az egészet.

Sajnos síkosító nem hozott magával, nem mintha lenne neki. A heti bevásárló listára csak nem írhatja fel csak úgy lazán. Hát igen, hogy aztán ezen csámcsogjon egész Las Noches, az ő pozíciójában egy kissé kellemetlen lenne. Meg hát ő is mindig ezt csinálja, kibeszéli, hogy egyesek milyen érdekességeket szoktak rendelni.

Ahogy körbe nézett a szobában megakadt a szeme a tejszínhabon. „Nos, nem pont a legjobb eszköz, de a szükség törvényt bont.” Gondolta majd óvatosan lemászott Aizen öléből és az asztalhoz sétálva kezébe vette, utána pedig visszatért a helyére, ugyan abba a pozícióba.

Aizen kérdő pillantását látva szavak helyett inkább szemléltette, hogy mire is kell. Nyomott egy keveset középső és mutató ujjára, majd hátra nyúlva elkezdte dörzsölgetni nyílását, kis idő múlva pedig határozott mozdulattal benyomta mind a kettőt. Kipirult arccal és mély lélegzettel ujjazta meg magát, amit az alatta fekvő felettébb élvezetesnek talált, a látvány igazán lehengerlő volt.

Aizen ekkor elérkezetnek látta az időt, hogy cselekedjen, nem nagyon akart tovább várni, minél előbb be akart hatolni abba a szűk kis lyukba. Megragadta Gin karját ezzel arra sarkalva, hogy abbahagyja ténykedését.

- Taichou? – eszmélt fel a fehér hajú, talán egy kicsit jobban élvezte azt, hogy magához nyúlt, mint kellett volna, amint meglátta Aizen tekintetét, rögtön értette a célzást. Lábait partnere csípője köré fonta, kezeivel hátul megtámaszkodott annak térdein. Fenekét hozzáérintette a kemény testrészhez, majd segélykérően Aizenre nézett, amit meg is kapott. Óvatosan ereszkedett rá, magába foglalva az egészet, kicsit feszítette, de csak akkor volt igazán kellemetlen mikor elkezdett mozogni. Hátrafeszített fejjel nyögdécselt minden egyes behatolásnál. Ám ahogy múltak a percek, ügy oldódott fel benne a feszültség, és egyre mélyebbre fogadta magába, nem érdekelte semmi más csak, hogy még több élvezethez jusson. Keményen és gyorsan mozgott. Ajkait marcangolta tehetetlen kéjmámorában miközben szája szegletében kis nyálpatak indult útnak.

- Ai...zen…san…AHHH!!! – nyöszörögte.

A barna hajút sem hagyta hidegen a helyzet, megszokott nyugodt külsejét levetkőzve rajta is meglátszottak az élvezet jelei. Haja csapzottan lógott kipirult arcába, szemében perverz fény lobogott, ahogy a rajta lovagló shinigamit figyelte. Rég volt már része ilyen kiszolgálásban és ilyesfajta élvezetekben.

Érezte, ahogy az izomgyűrűk, össze-összehúzódnak farka körül, partnere közel jár már ahhoz, hogy elélvezzen, akárcsak ő maga. Ráfogott Gin lüktető férfiasságára és pár gyors mozdulattal a csúcsra jutatta. Ezzel egy időben benne is átszakadt a gát és ráfogott az ölében lévő csípőjére, mélyen belé hatolt és elélvezett.

Az extázist követően elgyengülten hanyatlottak hátra az ágyra és pihegték ki magukat.

Amint Gin magához tért összeszedte magát és egy kicsit még bágyadtan, de elkezdett öltözködni. Mikor befejezte az ágyon kényelmesen elhelyezkedő Aizenre tekintett.

- Aizen-san tetszett a kiszolgálás? – öltötte magára szokásos vigyorát.

- Élvezetes volt! – pillantott rá. – Remélem még lesz részem hasonlóban.

- Abban biztos lehet. - majd közben az ajtó felé somfordált, hogy magára hagyja kapitányát. – Oyasumi nasai! – szólt vissza mielőtt becsukta volna maga után az ajtót.

Kedélyesen rótta a folyosókat és indult lakrésze felé, hogy kipihenje eme fárasztó napot, amely sokkal élvezetesebbre sikeredett, mint ahogy az elején még tervezte.

Vége