Infinity 5.rész

5.rész

- Naruto?... Te mit csinálsz?- nézett a fiúra furán, mivel az épp a földön hasalt.

- Öö… - nézett szét maga körül a szöszi – Hát én csak…

- Igen? – Nézett várakozóan Sasuke.

- Én csak leestem az ágyról. – vágta rá, ami először az eszébe jutott.

- Aha. Mindegy, hoztam neked ruhákat. – tette a szatyrot az ágyra – Öltözz át és akkor megyünk.

A szöszi felkelt a földről és odasétált az ágyhoz és elkezdett vetkőzni. Levetette a kórházi öltözékét, ami egy ingből és egy nadrágból állt. Sasuke eközben zavartan próbált másfelé nézni, de valahogy sehogy se akaródzott neki.

- Valami baj van? – kérdezte Naruto, látva Sasuke különös viselkedését.

- Nincs semmi! Kint megvárlak! – majd kiiszkolt a szobából.

Ezek után Naruto azon törte a fejét, amit az a különös fiú mondott neki, nem tudta mi tévő legyen. Mondja el valakinek, vagy tartsa titokban?

Végül arra az elhatározásra jutott nem szól senkinek, végül is már így is zavarodottnak nézik. De ezzel a kis történettel még ürültnek is nézik. De amit csak tud, megtesz a hazajutása érdekében.

„De még nem kell tudnia az okát, amiért itt van.” Jól lett volna, ha az a bizonyos dimenzió lény nem ilyen ködösen fogalmazott volna. Ez kész elmebaj.

* * *

Mikor megérkeztek Sasuke lakásába a szöszi nagy örömmel járta körbe. Minden helyiségbe benézett és mindent megfogdosott. Boldogan járta be a szobákat, és szinte ugyan olyan stílusban volt berendezve, mint az ő Sasukéájé. Ezen egy kicsit meglepődött, de hamar otthonosnak érezte.

Szemmel látható volt, hogy Naruto sokkal jobb passzban van, mint korábban. Ezt Sasuke is észrevette és remélte, hogy hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba.

Nem sokkal a megérkezésük után befutott Kakashi és Sakura a szöszi cuccaival. Mindenki a nappaliban gyűlt össze, hogy megvitassák ezután mi lesz. Sasuke mindenkinek főzött teát, így hangulatosabb volt a találkozás.

- Nos, hogy érzed magad Naruto? – érdeklődött Kakashi.

- Már sokkal jobban! – válaszolta.

- Hát az nagyszerű akkor délután tarthatnánk egy kis edzést.

- Hogy miket? – nézett rá csodálkozva.

- A ninja edzéseket. – szólt közbe Sakura.

- Ja persze! Nevette el magát, és csak legyintett a dologra, totál azt hitte, hogy csak ugratják, de a többiek fura pillantásokat küldtek felé – Na ne ez komoly? – olvadt le a mosoly az arcáról.

- Akkor elég erősnek érzed magad, hogy gyere? Ha mást nem legalább megnézed. Na mit szólsz? – győzködte Kakashi. Ahogy az orvos javasolta, minél előbb vissza akarta rázni a minden napokba.

- Hát végül is nincs más dolgom. Ott leszek! – egyezett bele.

- Rendben ezt megbeszéltük, gyertek a szokásos időben az edzőpályára. – majd elköszönt és sietve távozott, magukra hagyva a fiatalokat.

Utána Sakura és a két fiú valahogy nem talált közös témát, így elkerülve a kínos csendet, Sakura is távozott. A két fiú magukra maradt a lakásban.

Sasuke megmutatta Narutonak melyik lesz az ú szobája, ami rögtön a sajátja melletti volt. Segített neki elpakolni a cuccait és berendezkedni, e közben beszélgettek. Miután befejezték a pakolást, neki kezdtek az ebédnek. A szöszi rament kapott, aki ezt nagy lelkesedéssel fogadta, Sasuke ezt jó jelnek vette, legalább a kedvenc kajájáról nem feledkezett meg.

* * *

A fik ebéd után felkerekedtek és elindultak az edzés helyszínére, ahol Sakura várt rájuk. Majd ezek után még fél órát lődörögtek Kakashit várva.

- Mindig ilyen sokat kell rá várni? – türelmetlenkedett Naruto, még tizenöt perc után.

- Hát többnyire! – válaszolta Sasuke és Sakura egy lemondó sóhaj kíséretében.

- Hát ez nagyszűr! - lombozta le a hír – Egyébként mit tesztek egy ilyen edzés során? – kíváncsiskodott.

- Fejlesztjük a chakra technikánkat, az erő létűnket, néha jutsukat tanulunk… - válaszolta Sakura.

- És az miből áll?

- Hát, ha el is magyarázom, lehet, hogy nem érted meg ezért inkább megmutatom. – eközben felkelt a fa alól ahol ültek, majd láthatóan elkezdett valamire nagyon koncentrálni majd rálépett a fa törzsére és elkezdet sétálni, felfelé.

Naruto köpni-nyelni nem tudott az elé táruló látványtól. Csodálkozva bámulta a lányt.

- Hát kb. ilyeneket meg ehhez hasonlókat, de ez még csak a jéghegy csúcsa.

- Jesszus ennél még vannak brutálabbak is? – ámuldozott a szöszi, majd lelki szemei előtt megelevenedett, ahogy repül.

- Hát persze, hogy vannak. – szólt közbe Sasuke is.

- Ezt nekem is megtanítjátok? Léci!! – kérlelte őket.

- De ezt neked is tudnod kéne. – mondta a lány majd, úgy ahogy fölment, vissza lesétált.

- Nahát, tényleg? – jött zavarba.

- Ennél még többet is. – szólt Sasuke és itt speciel a sexi jutsu elevenedett meg lelki szemei előtt. Amivel őt is jó párszor megpróbálta kiütni, ami persze sosem sikerült.

- Hello skacok! – termett Naruto mellett a sensei a fura ezzel egy kisebb szívbajt hozva.

A szöszinek csak az járt az eszében, hogy ez a világ fantasztikus. Mint a szuperhősök, sokaknak különleges képességeik vannak. Elbűvölte ennek a tudata. Az edzésen ugyan nem vett részt, de ámuldozva figyelte, hogy Sakura és Sasuke miket csinálnak. Legszívesebben ő is odaállt volna és velük együtt „izzad”, de valami mégsem hagyta nyugodni. Folyamatosan a az a zavaró gondolat kerülgette, hogy ez nem az ő világa, nem az ő élete, nem az ő Sasukéja.

Késő este fejezték csak be, Naruto nem érezte magát fáradtnak, csak egy kicsit szomorúnak. A többiekkel megbeszélték, hogy holnap is találkoznak, ezután pedig elköszöntek és Sasuke lakása felé vették az irányt.

Miközben sétáltak az utcán az emberek fura pillantásokkal vetettek rá, és bár megpróbált tudomást sem venni róluk, mégis zavarta őt. Tisztán látszott az emberek szemében az undor, a megvetés és egy cseppnyi félelem, amit nem tudott hova tenni. Ilyen pillantásokkal csak akkor találkozott mikor Sasukéval emberek között is vállalták, hogy ők bizony egy pár. De most nem hitte, hogy erről lenne szó.

- Kérdezhetek valamit? – szólította meg Sasukét.

- Mond.

- Hát szóval te és Nar… vagyis te és én, milyen viszonyban állunk. Barátok vagyunk vagy esetleg több? – puhatolódzott óvatosan.

Sasuke egy pillanatig gondolkodott mit is kellene válaszolnia. Mondja azt, hogy barátok, ekkor eszébe jutott a korházban történt, apró kis csók.

- Semmire sem emlékszel?

- Hát… nem igazán. – tapogatta meg homlokát, amin még rajta volt a fásli.

- Válaszolsz?

Sasuke egy pillanatig elgondolkodott, de tisztázni akart valamit.

- Miért csókoltál meg, ott a kórházban?

- Hát izé… össze voltam zavarodva. – próbált hárítani – De nézd már itt is vagyunk. – nevetgélt zavartan.

Sasuke annyiban hagyta, de arra gondolt úgyis kiszedi belőle a választ. Az ajtóhoz érve kinyitotta és bementek majd Sasuke elkezdte előkészíteni a vacsorát. Nyolc óra felé járt az idő, és már jól megéheztek, főleg Naruto. Aki miután illedelmesen helyet foglalt, és megvárta Sasukét is, hogy leüljön majd éhező farkasként esett az ételnek. A fekete hajú tátott szájjal ámult, Naruto gyorsaságán, és még ő neki kezdett a szöszi már a repetáért ácsingózott. Belőle ez a jelenet csak egy röpke lágy mosolyt csalt ki, de hamar észrevette magát, és rendezte mimikáját.

A vacsora viszonylag csendesen telt, nem folytatták az út közben elkezdett beszélgetést. Ettől függetlenül, csak ezen járt az eszük, csak más megközelítésből. A vacsora végeztével elpakoltak és elmosogattak, Sasuke mosogatott a szöszi pedig törölgetett. Utána pedig egymás után megfürdöttek.

Naruto a szobájában rendezgette az ágyát, mikor kopogtak a szobája ajtaján.

- Gyere! – szólt. Sasuke lépett be a szobába.

- Csak szólni akartam, ha bármi probléma akad, nyugodtan szólj nekem, és ha tudok segítek.

- Kösz! Ezt jó tudni.

- Hát csak ennyi, akkor megyek. – ballagott az ajtó felé, közben várakozóan megállt a keze a kilincsen, akart még valamit mondani, de nem is tudta, hogy kezdjen neki.

- Sasuke…

- Igen! – pördült meg hirtelenjében.

- Nem válaszoltál a kérdésemre.

- Te sem az enyémre.

Naruto erre nem válaszolt semmit.

- Jó éjt. – köszönt el Sasuke, majd elment lefeküdni.

- Neked is.

Naruto kétségek között tért nyugovóra, nem tudta eldönteni mit kellene tennie. Itt volt Sasuke, aki a szomszéd szobában aludt, de neki már volt egy otthon az ő világában. Nem tartotta fernek, hogy itt is bezsebeljen egyet. Képzeletben ki is röhögte magát, hogy képes ebben a helyzetben ilyeneken gondolkodni.