Cím: Midnight Dawn

Írta: UltraViolet

Fandom: Naruto

Szereplők: Itachi Uchiha/Sai

Korhatár: PG

Figyelmeztetés: vámpíros, BL, szereplő halál, AU

Megjegyzés: egy kicsit eleresztettem a fantáziám és hát ez lett belőle, bár nem sok minden történik benne, de én nagyon szeretem az ilyen sztorikat   ^,…,^

A lenyugvó nap sugarai vérvörösre festik meg a tájat. Terjeszkedik a sötétség, és mint egy láthatatlan selyemlepel fedi le Avarrejtek városát. Kezdetét veszi az éjszakai élet.

Iskolás gyerekek vidám nevetgélése tölti be az utcák csendjét, akik megkönnyebbülten lélegeznek fel, hogy végre elhagyhatják minden kínjuk forrását, az iskolát.

A nagy forgatagban vörös ragadozó szemek villannak és lesnek a mit sem sejtő áldozatra.

Egy középmagas fekete hajú fiatal fiúra, aki magányosan ballag otthona felé. Házuk utcájához érve fordulna be a sarkon, mikor egy különös alakot pillant meg, pár méterre maga előtt.

Az utcai lámpa gyér fényénél, csak annyit lát az alakból, hogy hosszú fekete kabátot visel, aminek gallérja eltakarja fél arcát. Jobban megnézve a kabátot vörös felhő motívumok díszítik. Egy kissé megijedve fordul meg, hogy inkább a másik irányt válassza, ami egy kicsit hosszabb, de biztonságosabb.  Hisz manapság már sok rablásról lehet hallani, főleg a fiatal iskolások a kitűnő célpontok.

Megfordulva lépne előre, de egy nem várt dolog rántja vissza, egy kar fonódik dereka köré, egy másik pedig az állát szorítja meg, hogy ne bírjon megfordulni. Megdöbbenve pillantott az idegen testrészekre, amikben az előbb látott alakot vélte felismerni. Hitetlenkedve meresztette szemeit, nem hitte el, hogy szinte egy másodperc alatt ilyen közel érhetett hozzá, és főleg úgy hogy észre sem vette. De miközben ezen gondolkodott fagyos lehelettett érzett nyaka hajlatában, amitől borzongás szaladt végig gerince mentén.

• Ne félj, nem fog fájni! Sőt még élvezni is fogod!

A bársonyos férfihang hipnotikus erővel hatott rá, betöltötte elméjét, és bár nem értette hogyan és miért, az eddig feszült izmai elernyedtek és ellenállás nélkül hagyta magát.

• Én... – próbált valamit mondani, de ajkárra fagytak a szavak.
• Nagyon hasonlítasz rá, ezért választottalak téged…

Amint végig gondolhatta volna a szavak értelmét, egy apró szúrást érzett, majd valami meleg csorgott végig nyakán. Ezzel egy időben forróság töltötte meg testét és nem várt hatást fejtett ki… merevedése lett tőle. Minden porcikája remegett és nem bírta ki, hogy ne nyögjön fel az érzéstől. Bármit is tett vele ez az idegen még többet akart és csak ez az egy dolog töltötte be elméjét.

A férfi érezte, hogy a friss fiatal vér, hogy járja át testét és tölti meg élettel. Rég étkezett már és minden érzékszerve kiéleződött a vér iránt, azóta az eset óta… 

Mikor az utolsó csepp vérét is kiszívta, megfordította a testet és a karjába vette.

• Ő is pont így feküdt a karjaimban… - suttogta inkább csak magának, majd a fehér arcot nézte, egy pillanatra odahajolt és összeérintette ajkukat. Pillekönnyű csókot lehelt szájára, mintha csak nosztalgiázni támadt volna kedve.

Miután befejezte étkezését egy pillanat alatt tűnt el a helyszínről, maga után hagyva egy ujjbab áldozatot. Csak úgy, mint akkor…

>Vége<

Megosztás

Link: