-         Ishida!? - bizonytalankodott.

-         Nahát, Abarai te mit keresel erre? - lepődött meg a quincy is.

-         Sétálgatok. Remélem nincs semmi bajod... az előbbi ütközéstől. - tette hozzá, amint látta Ishida kérdő tekintetét.

-         Ugyan semmi bajom! - mondta miközben szemüvegét igazgatta.  

-         Hát akkor én megyek is, nem tartalak fel tovább, biztos van más dolgod is! - és indult volna a másik irányba.

-         Nem tartasz fel!! És ahogy látom neked sincs semmi dolgod! Mit szolnál, ha bocsánatkérésként gyere, meghívlak hozzám egy teára?

-         Ugyan erre semmi szükség.

-         Ragaszkodom hozzá! - mondta ellentmondás nem tűrő hangon. - Vagy talán most nem érsz rá? - sütötte le szemeit szégyenlősen. Ezen a gesztuson maga Renji is meglepődött.

-         De igen! Ráérek! - ejtette ki a szavakat meggondolatlanul.

-         Nagyszerű akkor gyere! - vidult fel és a szatyrait felkapva lelkesen rángatta maga után Renjit.

Mikor megérkeztek Ishida lakása elé az beengedte Renjit és a konyhába vezette. Míg Renji helyet foglalt addig a fekete hajú elkezdte készíteni a teát.

Ám ahogy múlt az idő Renji ismét kezdte magát egyre kényelmetlenebbül érezni. Teste felhevült a szíve egyre sebesebben vert, verejték gyöngyök csillogtak homlokán és ezen kívül még a nadrágja is szorította azon az érzékeny ponton. 

Az asztalra könyökölve azon kezdett gondolkodni miközben a serénykedő Ishit figyelte, hogy milyen jól áll neki ez a farmer és, hogy milyen jól megmutatja a hátsó vonalait. Ám a következő gondolat még ő magát is meglepte, mivel legszívesebben megfogta volna azt a két fokhagyma gerezd formájú feneket. (XD)

Az a kecses nyak... legszívesebben gyengéden végignyalná majd apró csókokkal, halmozná el, aztán gyengéden megharapdálná. Aztán áttérne a nyak és a váll érzékeny hajlatára és forró leheletével kényeztetné, míg a karjaiban tartott törékeny test nem reszketne élvezetében. 

A fantáziálgatás közepette a vörös hajú shinigami szinte erőszakkal tartotta magát a széken, hogy ne menyen oda a mit sem sejtő Ishidához és teperje le az asztalra és tépje le róla azt a vacak inget. Ám ahogy ez átsuhant elméjén már szinte lelki szemei előtt látta amint ezt megteszi és tovább nyaldosná az ádámcsutka körüli kis dudort, amire a másik heves légvételek és kéjes nyögések sorozatával válaszolna. Lejjebb haladva a mellbimbókat venné ostrom alá, és addig szívogatná és harapdálná míg piros kis dombokká nem merevednének. Amint ezt elégedetten megszemlélte egy gonosz kis mosollyal lefelé haladna nyalogatná és karcolgatná fogával a tetszetősen vékony szinte nőies csípőt. Amint a nadrág korcához érne gyengéd szinte alig mozdulattal simogatná az anyagon keresztül azt a bizonyos érzékeny pontot. Majd egy mozdulattal kikapcsolná és feltárulna előtte a nedves és meredezve álló...

*Eközben az Urahara vegyesboltban*

- Főnök nézze kész a csokimáz!! - újságolta Tessai, nagy lelkesedéssel. - Ma voltam a bolhapiacon és sikerült beszereznem egy nagyszerű terméket, ami nélkül a csokimáz nem lenne csokimáz.

- ÓÓÓ, igen és mi lenne az? - kíváncsiskodott Urahara, legyezője mögül.

Tessai dobpergés és egy hihetetlen mozdulattal előhúzott a semmiből egy üvegcsét, amiben fura gyanús állagú és színű folyadék volt.

-         Íz fokozó! Az eladó azt mondta egy cseppnyi ebből és a végeredmény tökéletes lesz. ? majd sokatmondó ábrázattal mutogatta a kis üvegcsét.

Kisuke elvette tőle az üveget és jobban szemügyre vette annak tartalmát. Nézegette majd lepattintotta a tetejét és beleszagolt, és abban a pillanatban villámszerűen csapott belé a felismerés, mintha csak ezer volttal sokkolták volna.

-         Biztos, hogy azt mondta az árus, hogy "Íz fokozó" és nem lehet, hogy ...  "Vágy fokozó"?  -nézett sunyin, miközben visszaadta a kis üveget.

-         Már mért mondta volna? Egyébként nem akarja megkóstolni a ...  - de mire megfordult Urahara hűlt helyét találta. Aki a teste és lelke épsége érdekében még időben lelépett a gyanús csokimáz közeléből.

*Eközben Ishida lakásán*

Renji arra eszmélt fel, hogy Ishida elébe teszi a csésze forró és gőzölgő teát. Csak, hogy jelenleg volt egy ennél sokkal égetőbb problémája is, amitől már nem tudott egyhelyben ülni. Úgy döntött, hogy cselekszik , mielőtt a tettek mezejére lépne, és olyat tenne a quincyvel amibe még ő is belevörösödne.  Így hát döntött lép és orvosolja ezt a problémát még akkor is ha nem ez a megfelelő hely hozzá.

-         Megmutatnád hol a mosdó? - nyeldesett nagyokat és amennyire tőle tellett takarta a kő kemény valóságot.^^

-         Persze! A folyosó végén balra a második ajtó. De ugye nincs semmi bajod, mintha egy kicsit kipirultál volna.

-         Nincs csak a tea forró gőze, de ez miatt neked nem kell aggódni. - és amilyen gyorsan csak tudott - mintha csak puskából lőtték volna ki - eliramodott a fürdő felé.

Feltépte az ajtót és szinte bevágtatva csukta magára a semmiről sem tehető fa lapot. Gyors tempóban gombolta és rángatta le magáról a nadrágját és szabadította ki a figyelemért és egy kis simogatásra vágyó és ágaskodó férfiasságát. Majd kezébe véve a lényeget lassú mozdulattokkal pumpálni kezdte a testrészt. Még soha nem fordult vele elő, hogy ennyire felülemelkedett volna a vágya a józan eszén és ez pont Ishida lakásán. Legszívesebben összeszégyellte volna magát, ha épp valaminek nem a közepén lett volna. Ekkor bevillant előtte Ishi képe amint a farkával játszadozik, szájába veszi a kemény testrészt, és nyalogatva meg-meg szív és kezével a heréket morzsolgatja.

Már nem finomkodott erősebben rángatta a bőrt a fantáziaképek hatására. Amennyire bírta visszatartotta a kéjes nyögéseket ennek érdekében a csuklójára harapva próbálta visszafojtani, de ennek ellenére is megszökött egy-két kéjes nyöszörgés. Már szinte egy pillanat választotta el a boldog beteljesüléstől, mikor meghallotta a halk kopogást az ajtón utána meg egy halk érdeklődő hangot. Ishida megkérdezte, hogy minden rendben van-e és nem segíthetne e valamiben.

Gondolatban erre csak annyit válaszolt, hogy egy segédkéz még jól jönne de a jól megfogalmazott mondanivalót már gyakorlatban nem volt lehetősége hasznosítani.

Már nem tudta abbahagyni amit csinál, teljesen automatikusan mozdult a keze és hajszolta a beteljesülés felé. Majd egy "Igen, mindjárt!!" felkiáltással elélvezett.

Ishida az ajtó túloldalán el sem tudta képzelni, hogy a vörös hajú shinigami vajon mit csinálhat ott bent, bár a szavaiban ő is felfigyelt arra a fura csengésre, de nem tudta értelmezni. De inkább hagyta, hogy Renji nyugodtan végezze a dolgát, és visszasétált a konyhába és leült az asztalhoz.

Pár perc múlva Renji is kijött a mosdóból és csatlakozott hozzá. Nem lehetett nem észrevenni arcán azt a bájgúnár vigyort és mintha teljesen felhőtlenül és lenyugodva szemlélte volna a világot. Eközben nem igazán sokat szóltak egymáshoz, csendben elkortyolgatták a teájukat.

*

-         Kösz szépen a meghívást a tea nagyon finom volt. - mondta Renji és a kijárat felé vette az irányt.

-         Legközelebb is eljössz? -kérdezte Ishi miközben kikísérte a shinigamit.

A kérdés egy kicsit meglepte mivel nem egészen erre számított azok után, hogy önkielégített a vécéjében, de azért rábólintott majd elköszönt tőle. A bolt felé vette az irányt mert eléggé kifárasztotta ez a nap és volt egy olyan érzése, hogy nem kell elringatni ahhoz, hogy nyugodt éjszakája legyen.

*

Másnap az Urahara vegyesboltban nagy volt a sürgésforgás, Tessai nagy örömére szinte az összes csokis kókuszos finomság elfogyott - mivel a vásárlókat is megkínálgatta. A gond csak az után jött, mert valahogy feltűnően sokan járkáltak a mellékhelységbe és ott is sokáig időztek. Urahara arra a napra szinte felszívódott, csak egy cetlit hagyott maga után, hogy elvitt pár kókuszos édességet, és ne várják vissza holnapig.^^

*Vége*