Naruto

     Fanfiction

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cím: Infinity

Írta: UltraViolet

Fandom: Naruto

Páros: Uchiha Sasuke és Uzumaki Naruto

Figyelmeztetések: shounen-ai, lemon, OCC

Korhatár: Nc-17

Megjegyzés: a húgom mesélt egyszer egy filmről, amiből a végén annyi eset le, hogy voltak benne dimenziós átjárók. Ekkor született meg a történet a fejemben.

 

 

 

 

 

 

 

1. rész

 

 

 

 

-         SASUKE! - törte be az ajtót egy zilált külsejű szőke hurrikán.

 

-         Igen? - felelte az illető oda sem nézve miközben a kanapén ülve nézegetett egy könyvet.

 

-         Mi az, hogy igen? - paprikázódott fel a szőke. - Talán elfelejted milyen nap, van ma?

 

-         Ha jól tudom hétfő, miért? - válaszolt nyugodtan.

 

-         Miért? - ájuldozott a másik. - Azért mert ma megyünk a vidámparkba. - Sasuke felkuncogott Naruto viselkedésén.

 

-         Butus. - nyújtotta felé a kezét. - Gyere ide! Már, hogy felejthettem volna el, hisz már egy hónapja ezen lovagolsz.

 

Simogatta meg a buksiját miközben a szöszi az ölébe ült, majd apró csókokat adott neki.

 

-         Mikor megyünk? Megígérted, hogy ma megyünk. - lelkendezve kérdezte.

 

-         Persze, hogy megyünk. Tudod jól eddig is csak azért nem mentünk, mert a vizsgákra kellett készülnöm. Egyébként neked is arra kéne.

 

-         Arra még ráérek, a fontos dolgokat tudom a vizsga meg egy hét múlva lesz. - nevette el dolgot, nem ez volt a legjobb idő erről beszélgetni. Többnyire mindenki tisztában volt vele, hogy ő és a tanulás az két külön dolog.

 

-         Jól van, akkor megyünk csak előtte, még meg kell tennünk valamit. - szája szegletében megjelent a gonosz farkasra jellemző mosoly.

 

-         És mi az? - nézett rá nagy ártatlan bárányka szemeivel Naruto. Ám amikor Sasuke hátradöntötte az ágyon, és az ingjét kezdte bontogatni, villámcsapásként érte a felismerés. - De Sasuke, ilyenkor? - próbálta visszaráncigálni magára az ingét.

 

-         Persze, hogy most! Egészséges 15 éves fiú vagyok, és minden percét ki kell használni az életnek. Ha most jó leszel, veszek neked jégkrémet. - suttogta a fülébe pajkosan, majd érzékien belenyalt.

 

A szöszi egy nagyot nyelt, majd körbefonta karjait Sasu nyaka körül majd átengedte az irányítást neki. Mindkettejükről lekerült az ing és a nadrág, miközben forró csókokat váltottak egymással.  Már csak az alsó maradt rajtuk, Sasuke karcolgatta és nyalogatta a szöszi nyakának finom bőrét, aki ezt élvezetes nyögésekkel jutalmazott.

 

A fekete hajú folytatta ténykedését a fülétől lefelé haladva a mellbimbókat meg-megszívva, onnantól lefelé vékony nyálcsíkot húzva az alsóhoz. Mikor odaért az anyaghoz visszahajolt a nagyon píros és teljesen ellazult Narutóhoz akit, forró és szenvedélyes csókra hívott.

 

A csók befejeztével elváltak egymástól ajkaikat azonban még egy vékony nyálcsík összekötötte. Egymás szemébe néztek és szavak nélkül is, megértették, hogy mire vágyik a másik. Sasu kezébe vette a dolgokat és elkezdte kényeztetni kedvesét, aki szintén ugyan így tett. Eközben pille könnyű csókokkal hintették be egymás arcát.

 

Gyengéden majd erőteljesebb rántásokkal jutatták egymást egyre közelebb a csúcshoz. Először Naruto engedett az élvezet magasra csapó hullámainak, nem sokkal később Sasuke is megadta magát. Egymást ölelve pihegték ki az orgazmus utóhatásait. Mikor valamennyire észhez tértek elmentek, hogy rendbe tegyék magukat, megkeresték ruháikat, és öltözködni kezdtek.

 

-         Jaj, Sasuke te tovább készülődsz, mint egy csaj. - toporzékolt Naruto az ajtóban.

 

-         Jól van, na inkább örülhetnél, hogy ilyen alapos vagyok.

 

-         Aha, örülök, nem látszik? Tovább tart belőnöd a séród, mint egy lánynak. - mormogta a bajsza alatt.

 

-         Mondtál valamit drágám? - kérdezte Sasu a fürdőből.

 

-         Semmi-semmi. Csak készülődj nyugodtan. - sóhajtott egy nagyot és nekitámaszkodott a félfának.

 

Miután Sasu is elkészült bezárták a lakás ajtaját és elindultak. Kiérve az utcára a kora nyári hőség fogadta őket, megindultak a busz megállóhoz, majd tíz perc várakozás után jegyet vásároltak a városi vidámpark felé.

 

Útközben egymás kezét fogva és összebújva, vívták ki egyes utasok, megbotránkozását, amin többnyire csak egy jót nevettek, hogy az emberek milyen könnyen kiismerhetőek.

 

-         Megérkeztünk. - örvendezett Naruto leszállva a buszról.

 

-         Ha ennyire szerettél volna jönni, már rég megtehetted volna, nélkülem is.

 

-         Azért nem jöttem, mert csak veled akartam jönni. Csakis veled? - bújt hozzá a fekete hajúhoz.

 

-         Kis butus, el sem tudod képzelni mennyire, szeretlek. - közelebb húzta magához a szöszit egy rövid puszi erejéig.

 

Ezután bementek és Naruto minden hova be és fel akart szállni, amit Sasuke állangyali képpel tűrt mivel szívmelengető érzés volt látni őt ilyen boldognak és felszabadultnak, azok után, ami vele történt. Ezért megpróbált mindenben mellette állni és segíteni neki, amiben csak tudott.

 

 Talán kétórányi húza-vona után Naruto valamennyire lecsillapodott, és elég jól meg is éheztek mind a ketten ezért elmentek vattacukrot venni.

 

-         Teljesen kifáradtam. - ült le a szöszi az egyik padra a vattacukros pacikával a kezében és bőszen kebelezte be az édességet.

 

-         Még, hogy te? Igazából te olyan, vagy mint egy duracel nyuszi - tízszer tovább bírja! - poénkodott Sasu nem sok sikerrel.

 

-         Ezt meg, hogy érted? - nézett rá ferde szemmel.

 

-         Hát lássuk csak? - gondolkodott el - Mint pl. múltkor mikor én már kész hulla voltam, te még akkor is le akartál zavarni egy menetet. Ó emlékszem milyen buja tekinteted is volt akkor. - mosolygott egoistán.

 

-         SASUKE! - veszélyes gyorsassággal kezdett pirulni. 

 

-         Hiába tagadod ez így volt.

 

-         Elmentem vécére! - pattant fel a helyéről, és gyorsan elillant a mellékhelységek felé.

 

-         Oké, akkor én itt várlak. - integetett utána Sasuke, közben meg jót mosolygott, hogy már megint milyen könnyű volt őt zavarba hozni, igazán élvezte az ilyen pillanatokat.

 

A szöszi nagy nehezen megtalálta a férfi és a női vécék közti különbséget, és végül a megfelelőbe támolygott be. Azon füstölgött, hogy Sasu már megint, hogy tudta őt ilyen kényelmetlen helyzetbe hozni, erről a szokásáról igazán le kellene szoktatnia. Persze az lenne a legkisebb probléma, ha csak ő előtte tenné ezt, de nem. A haverjai előtt is képes ilyeneket beszólni. Ez igazán bosszantó tud lenni. Pedig visszagondolva az nem is pont így történt... csak hasonlóan.

 

Elmélkedése közben elvégezte dolgát, és ment kezet mosni, sietett, hogy minél előbb visszaérjen Sasukéhoz. Nagy sietségében sikerült lecsapkodnia az ingét, és szinte már elképzelte mit szólna be kedvese e kép láttán. ?Drágám nem kellett volna egyedül csinálnod segíthettem volna, ha nem volt elég az otthoni játékunk.? meg ehhez hasonló perverz dolgok.

 

Belefeledkezve törölgette le ingéről a vizes nyomokat, hogy észre sem vette, hogy valaki bement a helyiségbe.

 

-         Uzumaki Naruto? - szólt egy fiú hang nem messze a háta mögül.

 

A neve hallatán odafordult ahonnan a hangot hallotta, egy hét év körüli fiú állt a helyiség ajtajában.

 

-         Szia! - köszönt barátságosan, bár arról fogalma sem volt honnan tudhatja a nevét.

 

-         Már rég óta figyellek! - közben kacarászott gyermeki ártatlansággal.

 

Naruto értetlenkedve állt a fiú szavai előtt, nem tudta, hogy most ezt jól hallotta vagy csak képzelődött, de azt megállapította a fiú egy kicsit elvont.

 

-         Tessék? Mond, csak hol vannak a szüleid, segítek megkeresni őket. - ajánlkozott Naruto.

 

-         Még látjuk egymást! - volt az utolsó szavai, majd kiszaladt a tömegbe.

 

A szöszi egy pillanatig elgondolkodva állt, hogy ez most mi is volt de a kíváncsisága a fiú után űzte. Megindult de hiába futott nem érte utol, frusztrálva állt az előtt a tény előtt, hogy bizony egy gyerek lehagyja. Mikor már nem bírta szusszal egy pillanatra megállt, hogy levegőt vegyen. Ám az étel sátor, ami alatt állt elkezdett nyikorogni és nagy robajjal leszakadt, egyenesen rá az alatta álldogáló Narutora.

 

Sasuke csak későn látta meg mi történik és azt, ahogy leomlanak a vas és fa tartódeszkák. Esélye sem volt, hogy időben odaérjen, hogy megmentse. Oda futott és sietve kihúzta a szöszit a törmelékek alól, kisebb zúzódások, és por lepte el a testét, de súlyosabb sérülést nem látott rajta.

 

Körülöttük kisebb tömeg verődött össze, köztük volt az a fiú is, akivel Naruto találkozott, miután látta hogy mi történt mosolyogva elballagott a helyszínről majd egy villanás során eltűnt. Ebből a körülötte járkáló emberek mit sem vettek észre a nagy zűrzavar miatt.

 

Ekkor Naruto nyitogatni kezdte a szemét.

 

-         Naruto! Jól vagy fel tudsz kelni? - kérdezte Sasu.

 

-         Hol vagyok? - motyogta.

 

-         A vidámparkban.

 

-         Huh? - majd elvesztette az eszméletét.

 

Sasuke egy kicsit megijedt Naru reakcióján, de nem sok ideje maradt gondolkodni, mert megjöttek a mentősök. A sebesültet feltették a hordágyra, és sietve betették a mentőkocsiba. Kisebb vita után megengedték Sasukénak is, hogy vele együtt mennyen be a kórházba.

 

 

Folyt. köv.